A Borút bemutatása
Erdő és szőlőlomb koszorúzta táj a Balatonboglári Borvidék. Nomád őseink a Kaukázus vidékén már megismerték a szőlőt és a bort. Amidőn Pannóniában letelepedtek, örökölték a kelták és a rómaiak szőlőtermelő tudományát is. A félnomád nép és az ókori Róma kultúrája között a középkori egyház teremtett járható utakat.
A példás munkaszeretetről és széleskörű műveltségről ismert bencés szerzetesek az államalapítás évtizedeitől - annyi más hely mellett - a Szent Márton tiszteletére emelt pannonhalmi (996) –, a Szent Ányos (Anianus) tiszteletére emelt tihanyi (1055) – monostorban; a – Szent Egyed tiszteletére emelt somogyvári apátságban (1091) népünk tanítómesterei lettek. A somogyvári apátság alapításakor Szent László királyunk más birtokokkal „Szőlősfalvát, mind szolgákkal együtt, továbbá 30 egész és 60 fél szőlőt szőlőmunkásokkal együtt” adományozta a dél-franciaországi - Saint-Gilles (Szent Egyed) apátságból hívott francia szerzeteseknek. „ORA ET LABORA” – „imádkozz és dolgozz”, vallják a bencések, hiszen mindkettő Istennek tetsző cselekedet. A gondolat mélyebb értelme: a munkának – az anyagi javak szerzésén túlmutató, az emberi életet kiteljesítő, spirituális jelentősége van. Különösen igaz a mindenkor szent növényként tisztelt szőlő termelésére. A középkorban a somogyi borok messze földön is oly keresettek voltak, hogy amikor 1498. január 6-án II. Ulászló király címert adományozott a megyének – a címerben dús fürtökkel ékesített páncélos kart ábrázoltak, jelképezve a megye gazdagságát. A török hódoltság után elnéptelenedett vidékekre németajkú telepesek költöztek. Ők ekkor a hazainál fejlettebb agrárkultúrával bírtak, megújították a szőlőtermelést és a borászatot is.
A „szőlős” nevű falvaink sora jelzi e különleges növény kitüntetett szerepét és termelésének folytonosságát. A XIX. században kisnemesek, a nagybirtokosok mellett és a falvak népe is jelentős mértékben bővítette szőlőültetvényeket, amelyeket a századfordulón a filoxéra pusztított el. Az utóbbi fél évszázadban a borvidéken a szőlőtermelést és a borászatot a Balatonboglári Borgazdasági Rt újította meg. Napjainkra a tulajdonszerkezet már átalakult, sikeres családi pincészetek gazdagítják a borkínálatot.
Borvidékünkön a mélyrétegű, jó tápanyag és vízgazdálkodású lösztalaj az uralkodó. Ennek köszönhetően nincs vízhiány, a gyümölcs savtartalma, íze, illata harmonikus marad. A Balaton szubmediterrán jellegű klímája minden évben egyenletesen érleli meg a szőlőt. Az elegáns fehérbort adó szőlők mellett a könnyed, gyümölcsillatú kék szőlők termelése terjed el. A Balatonra merőleges, patakokkal tagolt Észak – Dél irányú somogyi dombhátak között megbúvó falvak és a tóparti települések napjainkban összekapcsolódó üdülőövezetté váltak. Az autópálya – miként a XIX. században a Déli Vasút – gazdagabbá teheti az itt élőket. Az idelátogató, pihenni vágyó, természetszerető ember kalauzolását vállalta a Dél-Balatoni Borút Egyesület, tudva, hogy az évezredes táj vendégbarátságra kötelez.
Bízunk abban, hogy Ön is visszatér!
